Litér római katolikus lakói 1747-ben kerültek az akkor újjászervezett hajmáskéri plébánia gondozásába, és egészen az 1940-es évek elejéig hozzá is tartoztak.
Az oszmán török Hódoltság idején a Dunántúl jelentős része, amely egyben a veszprémi püspökség területét is jelentette, protestánssá lett, és a plébániahálózat is csak lassan kezdett újra kiépülni. A Dunántúl rekatolizációjában Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szerzett elévülhetetlen érdemeket. Neki köszönhetjük, hogy a Dunántúl mára zömében katolikus felekezethez tartozik, és a protestánsok csak az erős, öntudatos közösségekben tudtak hitükben megmaradni. A hajmáskéri plébániát is missziós céllal hozta létre Padányi püspök, hiszen Hajmáskér, valamint fíliái: a hozzá tartozó Rátót, Kádárta, Sóly, Szentistván és Litér is mind református többségű falvak voltak.
A hajmáskéri katolikus anyakönyvek azonban nemcsak a kis számú litéri katolikus közösség szempontjából jelent fontos forrást, hanem a reformátusok miatt is. Padányi püspök az 1681. évi XXV. és XXVI. törvénycikkekre, valamint III. Károly királyunk 1731. évi Carolina Resolutio határozatára hivatkozva 1752-ben elvette a reformátusok fatemplomát, és a szabad vallásgyakorlást is megvonta tőlük, ami egészen 1784-ig nem állt helyre. Ezalatt az idő alatt a hajmáskéri plébános anyakönyvezte a litéri reformátusokat is, valamint térítő tevékenységet folytathatott, aminek hosszú távú eredménye nem lett.
Hajmáskéren a római katolikus anyakönyvek az 1747-es évtől indulnak és 1895. október 1-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig hivatalos anyakönyvnek minősültek. Az anyakönyvek 1747 és 1881 között vegyes tartalmaznak keresztelési(születési), házassági és temetési (halotti) bejegyzéseket, majd utána 1882-től váltak ezek külön anyakönyvekre, melyekből mára csak a keresztelési maradt fenn.
A hajmáskéri katolikus anyakönyvek 3 kötetben maradtak fenn (az alábbi linkre kattintva megtekinthetők a hajmáskéri katolikus anyakönyvek levéltári mikrofilm tekercseinek digitalizált képkockái):
