Litér község újkori történetében rendkívül meghatározó dokumentumok, a telepítési szerződés és az urbáriumok voltak azok, amelyek a falu lakóinak életét és jogállását meghatározták egészen az 1848-as áprilisi törvények eredményezte jobbágyfelszabadításig. A község lakosságát zömében kitevő jobbágyság a marxista történetírással ellentétben nem egy rabszolgasorban sínylődő, kizsákmányolt társadalmi osztály volt, hanem jogi szerződésekkel megerősített, ésszerű adózással és szolgáltatásokkal tartozó, földműveléssel foglalkozó társadalmi réteg. A szerződések rögzítették a jobbágyok és földesuraik kötelezettségeit, amelyet nem lehetett önkényesen felrúgni egyik fél részéről sem. Ez az időszak a köztudatban lévő sötét elnyomással ellentétben valójában békés, kiszámítható életet biztosított a falvak lakói számára.
Az oszmán Hódoltság megszűnésével a litéri és papvásári puszták földesurai hasznosítani kívánták birtokaikat. Ennek eredményeként 1732-ben köttetett meg a telepítési szerződés, amely olaszfalui jobbágyokkal telepítteti be ezen pusztákat, és szabályozza a telepesek kiváltságait és kötelezettségeit is. Ezt követően 1750-ben született meg Litér első urbáriuma, azaz úrbéri szerződése, amely a mezőszentgyörgyi nemes földesurak részéről szabályozta a helyi jobbágyok kötelezettségeit. Később, Mária Terézia magyar királynő országos szinten kívánta szabályozni a jobbágyság úrbéri terheit, amelyet addig a szokásjog és a helyi szerződések szabályoztak, Litér esetében a telepítési szerződés és az 1750-es urbárium. Ennek eredményeképpen 1768-ban egy 9 pontból álló úrbéri kérdéssort kellett a falvaknak megválaszolniuk, majd a konkrét egységesített úrbéri szerződés 1771-ben készült el.
Az alábbi linkekre kattintva érhetőek el a digitalizált dokumentumok és azok átírt szövegei:
