2015. április 22., szerda

Litéri Életrajzi Lexikon - Bódi Mária Magdolna

Tiszteletreméltó Bódi Mária Magdolna (1921-1945)
római katolikus vértanú munkásnő

Születési hely, idő: Szigliget, 1921. aug. 8.
Elhalálozás helye, ideje: Litér, 1945. márc. 23.

Apja: Bódi János kocsis
Anyja: Nyika Mária
Házastársa(i): nem volt

Életrajz:
Bódi Mária Magdolna községünk szentéletű római katolikus vértanúja 1921. aug. 8-án született az akkor Zala megyei Szigligeten. Szülei uradalmi cselédek voltak, apja, Bódi János (1887-1960) a Gömör vármegyei Keleméren, anyja, Nyika Mária (1889-1970) a Szilágy vagy Sopron vármegyei Felsőszoporon született. A szülőkről úgy tudjuk, hogy nem voltak vallásosak, felekezetüket is nehezen lehet megállapítani, mivel Bódi Mária Magdolna születésekor reformátusnak mondták magukat, míg két évvel később Köveskálon János fiuk születésekor már görög katolikusnak. Mindenesetre lányukat a nemestördemici római katolikus templomban kereszteltették meg 1921. augusztus 15-én.
Életében szülei nem kötöttek házasságot, így törvénytelen születésű volt, s vallásos nevelést a családjában sem kapott. Születése után nem sokkal családja Köveskálra költözött, ahol Magdolna 13 éves koráig éltek. A katolikus vallásossággal is itt ismerkedett meg az iskolai hittanórák keretében, s tanítói már ekkor felfigyeltek mély lelkületére. Köveskálról 1934-ben költöztek Máma-pusztára, ahol hite és vallásossága tovább mélyült lelkipásztorainak és hitoktatóinak köszönhetően. A lelki fejlődését illetően jelentős esemény volt az 1938-as balatonfűzfői nyolcnapos népmisszió, melynek hatására a szerzetesi élet iránt érzett elhívatást, azt azonban a forrásokból nem tudjuk, hogy mely rend(ek)hez jelentkezett novíciának. A szerzetesrendek azonban nem támogatták felvételét, a források törvénytelen származását hozzák fel indoknak, azonban fiatal életkora és egyéb életkörülményei jobban indokolhatták az elutasítását.
Családjának és minden szükséget szenvedőnek önzetlenül segített, s családja támogatására szegődhetett el munkáslánynak a fűzfőgyártelepi Nitrokémiába 1939-ben. A lőporgyári munkája során is igyekezett megőrizni, fejleszteni és megvédeni is hitét. Szeretett a kisgyermekekkel foglalkozni és az anyai élethivatást is igen sokra becsülte, de szerzetesi elhívatása hatására 1941. november 23-án, Krisztus Király ünnepén (Mindenszentek előtti utolsó vasárnap, az egyházi év vége) élete első zárt lelkigyakorlata keretében szüzességi fogadalmat tett. A következő évben a Mária Kongregáció kongreganistájává avatták, s a Szívgárda keretében foglalkozott tovább a gyermekekkel. A polgári iskolát is ekkor, már felnőttként végezte el Fűzfőgyártelepen.
A Bódi család az 1940-es évek elején költözött Litérre, és Bódi Mária Magdolna volt az, aki megszervezte a Szívgárda és a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének litéri tagozatát, amelyek katolikus lelkiséget és hathatós karitatív tevékenységet végeztek a községben.
Bódi Mária Magdolna a fiatalok számára szeretett volna példát állítani életével és halálával egyaránt. Azért imádkozott, hogy fiatalon halhasson meg, s ez a sors is adatott neki a második világháború végén. Litérre 1945. március 23-án érkeztek meg a megszálló szovjet csapatok, s a kastélynál lévő óvóhelynél érték a litéri lányokat és asszonyokat. A szovjet katonák itt is a nők megerőszakolásával kívánták múlatni az időt, ahogy ennek a híre már korábban elért Litérre is, és Magdolna felhívta a helyi nők figyelmét a tisztaságuk megóvásának fontosságára. Ő is ennek lett az áldozata, amikor az óvóhely bejáratánál egy erőszakolni vágyó katonát megsebesített, s menekülés közben az hat golyót lőtt Magdolna hátába. Utolsó szavaival is Krisztushoz imádkozott: "Uram, Királyom! Végy magadhoz!".
Halálát követően Mindszenty József még veszprémi püspökként megindította a szentté avatási eljárását, de akkor ismeretlen okból az iratokat nem küldték el Rómába. Az eljárást csak a rendszerváltás után 1990-ben indította meg Szendi József veszprémi püspök, de a boldoggá avatásra még máig nem került sor.
Bódi Mária Magdolna vértanúhalálának hatására szülei is megtértek és két hétre rá szentségi házasságot kötöttek, a polgári házasságkötésükre azonban csak 9 évre rá, 1954. okt. 30-án került sor.

Forrás:

  • HUDI 2007. 367-368., 738-739.
  • JSZPBF

Litéri Életrajzi Lexikon - Bereczky István

nemes Bereczky (Berecz) István (1762-1835)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: Komárom, 1762. jan. 26.
Elhalálozás helye, ideje: Hajmáskér, 1835. júl. 14.

Apja: nemes Berecz János molnár
Anyja: Kiss Erzsébet
Házastársa(i): Bajnóczy Julianna, Almási Zsófia (Almási Ádám)

Vázlatos életrajz:
  • Komárom, református népiskola
  • 1785-től Debreceni Református Kollégium
  • Jéna, Erlangen, külföldi tanulmányok
  • 1792-től Fülöpszállás, rektor (tanító)
  • 1797-től Komárom, syntaxisták és a grammatisták praeceptora
  • 1799-ben, Felsőörs, lelkésszé avatás
  • 1799-től Felsőörs, lelkész
  • 1802-től Rátót, lelkész
  • 1807-1811 Kövesd, Csopak, Paloznak, lelkész
  • 1811-től Litér, lelkész
  • 1817-től Szentkirályszabadja, lelkész
  • 1822-től Hajmáskér, lelkész

Életrajz:
Bereczky István litéri református lelkész 1762. január 26-án született a dunáninneni Komárom városában. Berecz János komáromi nemes molnármester és Kiss Erzsébet nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot.
Tanulmányait a komáromi református népiskolában kezdte, majd 1785-től a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Tehetősebb származásának köszönhetően Jéna és Erlangen egyetemein is tanulhatott. Diákéveit követően 1792-től Fülöpszálláson kezdte meg rektori (tanító) működését, majd 1797-től a komáromi kollégium grammatistáinak és syntaxistáinak praeceptoraként működött. Lelkésszé avatására 1799-ben került sor, amikor felsőörsi lelkésszé nevezték ki. Felsőörsről 1802-ben Rátótra helyezték, majd 1807 és 1811 között szolgált Csopakon, Kövesden és Paloznakon is.
Litére 1811. március 8-án érkezett és egészen 1817. március 11-ig látta el községünk lelkészi feladatait. Litéren született két gyermeke is második feleségétől, Almási Zsófiától, Almási Ádám lelkész lányától: Lajos fia 1811. augusztus 10-én, és Zsófia lánya 1815. augusztus 6-án. Első felesége Bajnóczy Julianna volt, aki még rátóti lelkészsége idején hunyt el.
Litérről 1817-ben Szentkirályszabadjára távozott, majd 1822-től hajmáskéri lelkészként működött halála napjáig. Hosszú 73 év után 1835. július 14-én Hajmáskéren adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Forrás:
  • DRE LA 2012. 97.
  • FAMILYSEARCH
  • HUDI 2007. 124., 128.
  • LRA I.
  • PRGY LELKÉSZEK 26-27.

Litéri Életrajzi Lexikon - Édes Gergely

Édes Gergely (1763-1847)
litéri református lelkész, költő


Születési hely, idő: Madar, 1763. jan. 24.
Elhalálozás helye, ideje: Tiszatarján, 1847. okt. 20.

Apja: Édes Ferenc református lelkész
Anyja: Kun Anna
Házastársa(i): Szászi Katalin, Varga Éva, Szarka Éva (Németi Jonatán csöglei református lelkész özvegye)

Vázlatos életrajz:
  • Sárospatak, Debrecen tanulmányok
  • 1 évig Hetény, iskolarektor (tanító)
  • 2 évig Mezőszántó, iskolarektor (tanító)
  • 1793-ban Nagykinizs, lelkész
  • 1793-tól Madar, helyettes lelkész
  • 1797-ben beutazta az országot
  • 1797-ben Veszprém, segédlelkész (káplán)
  • 1797-ben Henye, rendes lelkész
  • 1798-tól Nagyvázsony, lelkész
  • 1801-től Csór, lelkész
  • 1807-től Litér, lelkész
  • 1811-től Csór, lelkész
  • 1814-től Henye, lelkész
  • 1816-ban Pápa, lelkész
  • 1817-ben hivatal nélkül
  • 1817-ben Kup, lelkész
  • 1833-tól Dereske. lelkész
  • 1846-ban lemondott hivataláról és Albert fiához Tiszatarjánra költözött
  • közismert, művelt és népszerű költő volt, számos verseskötete jelent meg 1793 és 1831 között, baráti levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel és Révai Miklós nyelvésszel.

Életrajz:
Édes Gergely litéri református lelkész és költő 1763. január 24-én született a Komáromtól 21 km-re fekvő Madaron. Édes Ferenc református lelkész és Kun Anna nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot, édesanyja azonban születése után nem sokkal elhunyt.
Tanulmányait Sárospatakon és Debrecenben végezte, melyeket követően egy évig Hetényben, majd két évig Mezőszántón volt rektor (tanító). Lelkésszé avatására 1793. augusztus 25-én került sor Megyaszón, a Tiszamelléki Református Egyházkerület püspöki gyűlésén, ahol az Abaúj vármegyei Nagykinizs lelkészévé lett kinevezve. Még ugyanabban az évben visszatért szülőfalujába, Madarra, ahol 1797-ig helyettes lelkészként működött. Ezután beutazta az országot, de még 1797-ben Veszprémben káplánként (segédlelkész) és Henyén rendes lelkészként működött. Innét kerül 1798-ban Nagyvázsonyba, ahol 1801-ig szolgált, majd Csóron működött egészen 1807-es Litérre érkezéséig.
Litérre 1807. március 3-án érkezett, és itt született János nevű fia 1809. március 3-án első feleségétől Szászi Katalintól. Felesége halála után még kétszer kötött házasságot, előbb Varga Évával, majd annak halálát követően Szarka Évával, Németi Jonatán csöglei református lelkész özvegyével. Litérről 1811. március 8-án távozott, és ismét Csórra került, majd 1814-től ismét Henyén lelkész. Ezután 1816-ban Pápára helyezték át, majd egy évig szolgálaton kívül volt. Ezek után 1817-től Kupon lelkész, majd 1833-tól Dereske, egészen 1846-os visszavonulásáig. Abban az évben már 83 éves volt, így lemondott hivataláról és Albert fiához Tiszatarjánra költözött, ahol 1847. október 20-án visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Lelkészi pályafutása mellett közismert, művelt és népszerű költő volt. Munkássága során baráti levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel és Révai Miklós nyelvésszel. Számos verseskötete jelent meg 1793 és 1831 között, és maradt ránk nyomtatásban vagy kéziratban.
Sajnos mindezek ellenére sanyarú élete volt, nagy szegénységben szolgált lelkészi hivatalaiban, sőt 1834-ben kirabolták minden vagyonából, majd elégtek az ingóságai. Ilyen körülmények között születtek terjedelmes munkái, amelyekről Kazinczy úgy nyilatkozott, hogyha csak az érdemesebbeket adta volna ki, akkor elsőrangú költő lehetett volna belőle.

Forrás:
  • DRE LA 2012. 76.
  • FAMILYSEARCH
  • HUDI 2007. 124., 127-128.
  • LRA I.
  • PRGY LELKÉSZEK 60-61.
  • SZINNYEI vonatkozó szócikke

Litéri Életrajzi Lexikon - Kabai János

nemes Kabai (Tani) János (1773-1846)
hajmáskéri, ideiglenesen litéri református lelkész

Születési hely, idő: Sárkeresztúr(?), 1773

Elhalálozás helye, ideje: Henye, 1846. febr. 10.

Apja: ismeretlen
Anyja: ismeretlen
Házastársa(i): Falusi Mária

Vázlatos életrajz:
  • 1795-ben Berekböszörmény, rektor (tanító)1800-ig Veszprém, segédlelkész (káplán)
  • 1800-ban Hajmáskér, lelkésszé avatás
  • 1800-tól Hajmáskér, lelkész
  • 1809-től Pécsely, lelkész
  • 1828-tól Szentantalfa, lelkész
  • 1833-tól Balatonhenye, lelkész

Forrás:
  • LRA I.
  • PRGY LELKÉSZEK 103.

Litéri Életrajzi Lexikon - Szép Gergely

nemes Szép Gergely (XVIII. század közepe - 1805. jan. 4.)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVIII. század közepe
Elhalálozás helye, ideje: ismeretlen, 1805. jan. 4.

Apja: ismeretlen
Anyja: ismeretlen
Házastársa(i): Mátyási Julianna

Vázlatos életrajz:
  • 1791-ben Füred, lelkésszé avatás
  • 1791-től Füred, lelkész
  • 1796-tól Szentantalfa, lelkész
  • 1797-től Litér, lelkész

Forrás:
  • HUDI 2007. 124., 126.
  • LRA I.
  • PRGY LELKÉSZEK 252.

Litéri Életrajzi Lexikon - Toronyai János

Toronyai (Maxin) János (XVIII. század első fele - 1796)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVIII. század első fele
Elhalálozás helye, ideje: Litér, 1796. okt. 28.

Apja: ismeretlen
Anyja: ismeretlen
Házastársa(i): Hetyei Erzsébet (1744 körül - 1798)

Vázlatos életrajz:
  • 1764-től Fehérvárcsurgó, rektor (tanító)1767-től Nagyvázsony, lelkész
  • 1776-tól Csór, lelkész
  • 1784-től Litér, lelkész, miután II. József 1781-es türelmi rendelete folytán 1784-ben visszaállították a litéri refomátus gyülekezet vallásgyakorlási jogát
  • újjáépíttette a régi katolikus templomot


Forrás:
  • HUDI 2007. 124., 126.
  • LRA I.
  • PRGY LELKÉSZEK 274-275.

Litéri Életrajzi Lexikon - Kenessey Ferenc

Kenessey (Pap vagy Szalay) Ferenc (XVII. század vége - 1752 után)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVII. század vége
Elhalálozás helye, ideje: ismeretlen, 1752 után

Apja: ismeretlen
Anyja: ismeretlen
Házastársa(i): ismeretlen

Vázlatos életrajz:
  • 1717-1719 Monoszló, Henye, levita- 1720-ban exmittáltatott Köveskál részére
  • 1720-1738 Köveskál, Csicsó, Lovas, Szentantalfa, lelkész (bizonytalan időközökben)
  • 1738-tól Csicsó, lelkész
  • 1741-től Litér, lelkész
  • 1748-ban Litér, jegyző
  • 1752-ben valószínűleg a református vallásgyakorlat megszüntetésével véget ér a szolgálata Litéren

Forrás:
  • HUDI 2007. 124., 126.
  • PRGY P&R I. 2009. 212., 447.