litéri református lelkész, költő
Születési hely, idő: Madar, 1763. jan. 24.
Elhalálozás helye,
ideje: Tiszatarján, 1847. okt. 20.
Apja: Édes Ferenc református lelkész
Anyja: Kun Anna
Házastársa(i): Szászi Katalin, Varga Éva, Szarka Éva (Németi Jonatán csöglei református lelkész özvegye)
Vázlatos életrajz:
- Sárospatak, Debrecen tanulmányok
- 1 évig Hetény, iskolarektor (tanító)
- 2 évig Mezőszántó, iskolarektor (tanító)
- 1793-ban Nagykinizs, lelkész
- 1793-tól Madar, helyettes lelkész
- 1797-ben beutazta az országot
- 1797-ben Veszprém, segédlelkész (káplán)
- 1797-ben Henye, rendes lelkész
- 1798-tól Nagyvázsony, lelkész
- 1801-től Csór, lelkész
- 1807-től Litér, lelkész
- 1811-től Csór, lelkész
- 1814-től Henye, lelkész
- 1816-ban Pápa, lelkész
- 1817-ben hivatal nélkül
- 1817-ben Kup, lelkész
- 1833-tól Dereske. lelkész
- 1846-ban lemondott hivataláról és Albert fiához Tiszatarjánra költözött
- közismert, művelt és népszerű költő volt, számos verseskötete jelent meg 1793 és 1831 között, baráti levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel és Révai Miklós nyelvésszel.
Életrajz:
Édes Gergely litéri református lelkész és költő 1763. január 24-én született a Komáromtól 21 km-re fekvő Madaron. Édes Ferenc református lelkész és Kun Anna nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot, édesanyja azonban születése után nem sokkal elhunyt.
Tanulmányait Sárospatakon és Debrecenben végezte, melyeket követően egy évig Hetényben, majd két évig Mezőszántón volt rektor (tanító). Lelkésszé avatására 1793. augusztus 25-én került sor Megyaszón, a Tiszamelléki Református Egyházkerület püspöki gyűlésén, ahol az Abaúj vármegyei Nagykinizs lelkészévé lett kinevezve. Még ugyanabban az évben visszatért szülőfalujába, Madarra, ahol 1797-ig helyettes lelkészként működött. Ezután beutazta az országot, de még 1797-ben Veszprémben káplánként (segédlelkész) és Henyén rendes lelkészként működött. Innét kerül 1798-ban Nagyvázsonyba, ahol 1801-ig szolgált, majd Csóron működött egészen 1807-es Litérre érkezéséig.
Litérre 1807. március 3-án érkezett, és itt született János nevű fia 1809. március 3-án első feleségétől Szászi Katalintól. Felesége halála után még kétszer kötött házasságot, előbb Varga Évával, majd annak halálát követően Szarka Évával, Németi Jonatán csöglei református lelkész özvegyével. Litérről 1811. március 8-án távozott, és ismét Csórra került, majd 1814-től ismét Henyén lelkész. Ezután 1816-ban Pápára helyezték át, majd egy évig szolgálaton kívül volt. Ezek után 1817-től Kupon lelkész, majd 1833-tól Dereske, egészen 1846-os visszavonulásáig. Abban az évben már 83 éves volt, így lemondott hivataláról és Albert fiához Tiszatarjánra költözött, ahol 1847. október 20-án visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Lelkészi pályafutása mellett közismert, művelt és népszerű költő volt. Munkássága során baráti levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel és Révai Miklós nyelvésszel. Számos verseskötete jelent meg 1793 és 1831 között, és maradt ránk nyomtatásban vagy kéziratban.
Sajnos mindezek ellenére sanyarú élete volt, nagy szegénységben szolgált lelkészi hivatalaiban, sőt 1834-ben kirabolták minden vagyonából, majd elégtek az ingóságai. Ilyen körülmények között születtek terjedelmes munkái, amelyekről Kazinczy úgy nyilatkozott, hogyha csak az érdemesebbeket adta volna ki, akkor elsőrangú költő lehetett volna belőle.
Forrás:
- DRE LA 2012. 76.
- FAMILYSEARCH
- HUDI 2007. 124., 127-128.
- LRA I.
- PRGY LELKÉSZEK 60-61.
- SZINNYEI vonatkozó szócikke
