2015. április 27., hétfő

Litéri Életrajzi Lexikon - Androsits István

dr. Androsits István Ferenc László (1906-1997)
fűzfőgyártelepi plébános

Születési hely, idő: Kaposvár, 1906. márc. 31.
Elhalálozás helye, ideje: Székesfehérvár, 1997. júl. 28.

Apja: dr. Androsits István ügyvéd
Anyja: Hochbaum Margit

Vázlatos életrajz:
  • 1916-1924 Kaposvár, gimnázium
  • Bécs, Pázmáneum, teológia
  • 1929-ben Veszprémben, pappá szentelés
  • 1929-től Neusclossban, házikáplán
  • 1930-ban doktorrá avatták
  • 1930-tól Dégen, káplán
  • 1931-től Veszprém, filozófiatanár és szemináriumi felügyelő
  • 1935-ben adminisztrátorként megszervezte a fűzfőgyártelepi lelkészséget
  • 1935-1936 felépíttette a balatonfűzfői templomot
  • 1937-1938 felépíttette a fűzfőgyártelepi templomot
  • 1941-re befejezte a litéri katolikus iskola és tanítólakás építtetését
  • 1943-1944 frontszolgálatos tábori lelkész a 38. gyalogezrednél
  • 1944-től Herend, adminisztrátor
  • 1946-tól Veszprém, a Dávid Árvaház igazgatója
  • 1946-1948 helyreállította a Davidikum épületét
  • 1948-tól Veszprém, szemináriumi gondnok, lelkiigazgató, bölcselet- és hittanár, püspöki tanácsos és kisszemináriumi igazgató
  • 1948-1950 helyreállította a kisszeminárium épületét
  • 1952-ben a kommunista állam eltiltotta az egyházi szolgálattól, gyári munkás lett Budapesten
  • 1955-ben Lajoskomárom, plébánoshelyettes
  • 1955-ben bebörtönözték
  • 1956-tól Toponár, plébános
  • 1958-tól Öreglak, plébános
  • 1969-től Kaposvár, Jézus Szíve plébánia, plébános
  • 1970-től Kaposvár, Nagybologasszony plébánia, plébános
  • 1979-ben nyugdíjba vonult a pápai Szent István plébániára
  • 1996-tól tiszteletbeli kanonok.
  • halálig a székesfehérvári Papi Otthonban lakott


Életrajz:
Androsits István Ferenc László fűzfőgyártelepi plébános 1906. március 31-én, Kaposvárott látta meg a napvilágot dr. Androsits István ügyvéd és Hochbaum Margit gyermekeként. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában, Kaposvárott végezte 1924-ig, majd Bécsben, a Pázmeáneumban folytatta teológiai tanulmányait. Pappá szentelésére Veszprémben került sor 1929. június 23-án Rott Nándor veszprémi püspök által.
Pappá szentelését követően az ausztriai Neusclossban kezdte meg papi szolgálatát, mint házikáplán. Bécsi tanulmányai befejeztével 1930-ban doktorrá avatták. Ezt követően Dégen volt káplán, majd 1931-től Veszprémben, mint filozófiatanár és szemináriumi felügyelő működött.
Veszprémből került 1935-ben adminisztrátorként Fűzfőgyártelepre, ahol megszervezte a fűzfőgyártelepi lelkészséget, felépíttette a balatonfűzfői, majd a fűzfőgyártelepi templomot. Fűzfőgyártelepi szolgálata során 1941-re befejezte a litéri katolikus iskola és tanítólakás építtetését.
A második világháborúban 1943-1944-ben frontszolgálatos tábori lelkészként szolgált a 38. gyalogezrednél, majd hazatérése után két véig Herenden volt adminisztrátor. Herendről Veszprémbe került, ahol a Dávid Árvaház igazgatója lett, s ezalatt helyreállította a háborús sérülést szenvedett Davidikum épületét. Utána, 1948-tól a veszprémi szeminárium gondnoka, lelkiigazgatója, bölcselet- és hittanára, püspöki tanácsosa és kisszemináriumi igazgatója feladatköröket látta el négy éven keresztül. Ezalatt helyreállíttatta a szintén háborús sérülést szenvedett kisszeminárium épületét.
A kommunista Rákosi-diktatúra 1952-ben eltiltotta az egyházi szolgálattól, így kénytelen volt gyári munkásként dolgozni Budapesten. A papi szolgálatba csak 1955-ben Lajoskomáromban került vissza, mint plébánoshelyettes, de még ugyanabban az évben bebörtönözték.
Szabadulását követően 1956-tól Toponáron, 1958-tól Öreglakon, 1969-től a kaposvári Jézus Szíve plébánián, 1970-től a szintén kaposvári Nagyboldogasszony plébánián szolgált plébánosként.
1979-ben nyugdíjba vonult a pápai Szent István plébániára, s nyugdíjasként 1996-ban tiszteletbeli kanonokká nevezték ki. Élete végén a székesfehérvári Papi Otthonban lakott, s itt is halt meg 1997. július 28-án, de temetésére augusztus 5-én szülővárosában, Kaposvárott került sor.

Forrás:
  • SZEPH
  • HUDI 2007. 366.
  • PFEIFFER 1987. 235.
  • RAJCZI 1992. 261.