litéri református lelkész
Születési hely, idő: Szentkirályszabadja, 1791. febr. 11.
Elhalálozás helye,
ideje: Henye, 1851. ápr. 14.
Apja: nemes Simon István
Anyja: Mészáros Erzsébet
Házastársa(i): nemes Cserna Klára (1797-1825, nemes Cserna István ősi református lelkész lánya), Fekete Zsuzsanna (Fekete Mihály soponyai református lelkész özvegye)
Vázlatos életrajz:
- 7 évig Pápai Református Kollégium
- 1812-től Pápa, segédlelkész Torkos Jakab dunántúli református szuperintendens mellett
- 1814-től Pápa, ideiglenes lelkész
- 1817-ben a veszprémi egyházmegyébe kéri magát
- 1817-ben Litér, lelkésszé avatás
- 1817-től Litér, lelkész
- 1830-tól Zánka, lelkész
- 1832-től Pécsely, lelkész
- 1839-től egyházmegyei assessor
- 1840-től egyházkerületi és esperességi tanácsbíró
- 1842-től Iszkaszentgyörgy, lelkész
- 1847-től Balatonhenye, lelkész
Életrajz:
Nemes Simon Imre litéri református lelkész 1791. február 11-én született a Litérrel szomszédos Szentkirályszabadján, Simon István nemesember és Mészáros Erzsébet harmadik gyermekeként, és első fiaként.
Tanulmányait a Pápai Református Kollégiumban folytatta 7 éven keresztül, ahol a seniori minőségben is működött. Tanulmányait követően Pápán maradt, és 1812-től segédlelkészként működött Torkos Jakab dunántúli egyházkerületi szuperintendens mellett, majd 1814-től szintén Pápán ideiglenes lelkészi funkciót látott el.
A pápai egyházmegyéből 1817-ben a veszprémi egyházmegyébe kérte át magát, ahol még abban az évben lelkésszé avatták. Ő volt az első Litéren szolgáló lelkész, akit Litéren avattak lelkésszé. A lelkipásztori szolgálatot 1817. március 11-én kezdte meg és 13 éven keresztül gondozta hűséggel a litéri híveket. Négy gyermeke is itt született első feleségétől, nemes Cserna Klárától, nemes Cserna István ősi lelkész lányától, akit szintén már litéri lelkészként vett feleségül Ősiben, 1817. június 3-án. A gyermekáldás öröme mellett azonban fájdalom is érte Litéren, hiszen felesége súlyosan megbetegedett, és 1825. augusztus 19-én hektikában (tuberkulózis) elhunyt. Ezután Fekete Mihály soponyai lelkész özvegyét, Szabó Zsuzsannát vette feleségül. Litéri működése alatt összetűzésbe keveredett az egyházi elöljáróságokkal 1824-ben, mivel a lelkész természetbeni juttatását az infláció ellenére is 14 forintban akarták megszabni. A hús, só, bors és faggyú járandóságot a falu sem akarta megadni a lelkésznek, így egyházi bírósági ügy lett belőle.
Litéri hivatalából 1830. márciusában távozni kényszerült, s előbb Zánkára, majd 1832-től Pécselyre került a lelkészi hivatalba. Kiemelkedő munkásságának elismeréseként 1839-ben egyházmegyei assessorrá, 1840-ben egyházkerületi és esperességi tanácsbíróvá nevezték ki. A lelkészi szolgálatot 1842-től Iszkaszentgyörgyön, 1847-től Henyén folytatta, ahol 1851. április 14-én szélhűdésben (szív- vagy agyi infarktus) elhunyt életének 61. évében.
Forrás:
- DRE LA 2012. 98.
- FAMILYSEARCH
- HUDI 2007. 124., 128-129.
- LRA I.
- LRA II.
- PRGY LELKÉSZEK 217-218.
