Litéri Életrajzi Lexikon - Barbarics István

Barbarics István (1823-1895)
hajmáskéri plébános

Születési hely, idő: Devecser, 1823. aug. 18.
Elhalálozás helye, ideje: Ősi, 1895. ápr. 28.

Apja: Barbarics Antal
Anyja: Vanizsap Erzsébet

Vázlatos életrajz:

• győri akadémia, II. éves filozófus
• 1844-től veszprémi szeminárium
• 1848-ban Veszprémben, pappá szentelés
• 1848-tól Sümegcsehi, káplán
• 1851-től Tüskevár, káplán
• 1853-tól Káptalanfa, káplán
• 1855-ben zsinati vizsga
• 1855-től Várpalota, káplán
• 1856-tól Hajmáskér, adminisztrátor
• 1860-tól Hajmáskér, plébános
• 1868-ban lemondott

Életrajz:

Barbarics István hajmáskéri plébános 1823. augusztus 23-án látta meg a napvilágot Devecserben, Barbarics Antal és Vanizsap Erzsébet első gyermekeként. Teológiai tanulmányait a győri akadémián kezdte meg, ahol másodéves filozófusként került a veszprémi szemináriumba.

A szeminárium elvégzését követően zichi és vásonkeői Zichy Domonkos veszprémi püspök 1848. június 15-én pappá szentelte. A fiatal papra ezután 12 hosszú évig a kápláni szolgálat következett. Káplánként szolgált 1848-tól a sümegcsehi, 1851-től a tüskevári, 1853-tól a káptalanfai, 1855-től a várpalotai plébános mellett, és még ugyanabban az évben zsinati vizsgát tett.

Ezt követően kapott lehetőséget a plébániai feladatok ellátására. Így került adminisztrátorként Hajmáskérre 1856 novemberében, az akkor Ősibe helyezett Németh János plébános helyére. A plébánosi kinevezésére azonban négy esztendőt kellett várnia, amelyet 1860-ban nyert el Ranolder János püspöktől. Hajmáskéri plébánosként tehát összesen 12 évig gondozta a túlnyomóan reformátusok által lakott régióban élő katolikus lelkeket, így Litért is. A hivataláról azonban feltehetőleg egészségi állapota miatt 1868-ban lemondott, mivel haláloka alapján eskórban (epilepszia) szenvedhetett. Nyugalomba vonult, és mint kiérdemült plébános Ősiben telepedett le, ahol 1895. április 28-án bekövetkezett haláláig élt. Temetésére az ősi köztemetőben került sor, melyet a tisztelendő Ellmann János peremartoni plébános végzett 1895. május 1-én délelőtt 10 órakor.

Forrás:

• PFEIFFER 1987. 265-266.
• RAJCZI 1992. 266.

120 éve hunyt el Barbarics István

Barbarics István hajmáskéri plébános 120 évvel ezelőtt, 1895. április 28-án hunyt el Ősiben. Egész életében csupán Hajmáskéren működött plébánosként, s így 12 éven keresztül látta el Litér fília római katolikusainak is a lelki gondozását. A hajmáskéri plébániáról azonban epilepsziája miatt le kellett mondania 1868-ban, és Ősibe vonult vissza élete hátralevő részére.

Barbarics Istvánról bővebben:

Litéri Életrajzi Lexikon - Barbarics István

Litéri Életrajzi Lexikon - Androsits István

dr. Androsits István Ferenc László (1906-1997)
fűzfőgyártelepi plébános

Születési hely, idő: Kaposvár, 1906. márc. 31.

Elhalálozás helye, ideje: Székesfehérvár, 1997. júl. 28.

Apja: dr. Androsits István ügyvéd

Anyja: Hochbaum Margit

Vázlatos életrajz:

• 1916-1924 Kaposvár, gimnázium
• Bécs, Pázmáneum, teológia
• 1929-ben Veszprémben, pappá szentelés
• 1929-től Neusclossban, házikáplán
• 1930-ban doktorrá avatták
• 1930-tól Dégen, káplán
• 1931-től Veszprém, filozófiatanár és szemináriumi felügyelő
• 1935-ben adminisztrátorként megszervezte a fűzfőgyártelepi lelkészséget
• 1935-1936 felépíttette a balatonfűzfői templomot
• 1937-1938 felépíttette a fűzfőgyártelepi templomot
• 1941-re befejezte a litéri katolikus iskola és tanítólakás építtetését
• 1943-1944 frontszolgálatos tábori lelkész a 38. gyalogezrednél
• 1944-től Herend, adminisztrátor
• 1946-tól Veszprém, a Dávid Árvaház igazgatója
• 1946-1948 helyreállította a Davidikum épületét
• 1948-tól Veszprém, szemináriumi gondnok, lelkiigazgató, bölcselet- és hittanár, püspöki tanácsos és kisszemináriumi igazgató
• 1948-1950 helyreállította a kisszeminárium épületét
• 1952-ben a kommunista állam eltiltotta az egyházi szolgálattól, gyári munkás lett Budapesten
• 1955-ben Lajoskomárom, plébánoshelyettes
• 1955-ben bebörtönözték
• 1956-tól Toponár, plébános
• 1958-tól Öreglak, plébános
• 1969-től Kaposvár, Jézus Szíve plébánia, plébános
• 1970-től Kaposvár, Nagybologasszony plébánia, plébános
• 1979-ben nyugdíjba vonult a pápai Szent István plébániára
• 1996-tól tiszteletbeli kanonok.
• halálig a székesfehérvári Papi Otthonban lakott

Életrajz:

Androsits István Ferenc László fűzfőgyártelepi plébános 1906. március 31-én, Kaposvárott látta meg a napvilágot dr. Androsits István ügyvéd és Hochbaum Margit gyermekeként. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában, Kaposvárott végezte 1924-ig, majd Bécsben, a Pázmeáneumban folytatta teológiai tanulmányait. Pappá szentelésére Veszprémben került sor 1929. június 23-án Rott Nándor veszprémi püspök által.

Pappá szentelését követően az ausztriai Neusclossban kezdte meg papi szolgálatát, mint házikáplán. Bécsi tanulmányai befejeztével 1930-ban doktorrá avatták. Ezt követően Dégen volt káplán, majd 1931-től Veszprémben, mint filozófiatanár és szemináriumi felügyelő működött.

Veszprémből került 1935-ben adminisztrátorként Fűzfőgyártelepre, ahol megszervezte a fűzfőgyártelepi lelkészséget, felépíttette a balatonfűzfői, majd a fűzfőgyártelepi templomot. Fűzfőgyártelepi szolgálata során 1941-re befejezte a litéri katolikus iskola és tanítólakás építtetését.

A második világháborúban 1943-1944-ben frontszolgálatos tábori lelkészként szolgált a 38. gyalogezrednél, majd hazatérése után két véig Herenden volt adminisztrátor. Herendről Veszprémbe került, ahol a Dávid Árvaház igazgatója lett, s ezalatt helyreállította a háborús sérülést szenvedett Davidikum épületét. Utána, 1948-tól a veszprémi szeminárium gondnoka, lelkiigazgatója, bölcselet- és hittanára, püspöki tanácsosa és kisszemináriumi igazgatója feladatköröket látta el négy éven keresztül. Ezalatt helyreállíttatta a szintén háborús sérülést szenvedett kisszeminárium épületét.

A kommunista Rákosi-diktatúra 1952-ben eltiltotta az egyházi szolgálattól, így kénytelen volt gyári munkásként dolgozni Budapesten. A papi szolgálatba csak 1955-ben Lajoskomáromban került vissza, mint plébánoshelyettes, de még ugyanabban az évben bebörtönözték.

Szabadulását követően 1956-tól Toponáron, 1958-tól Öreglakon, 1969-től a kaposvári Jézus Szíve plébánián, 1970-től a szintén kaposvári Nagyboldogasszony plébánián szolgált plébánosként.

1979-ben nyugdíjba vonult a pápai Szent István plébániára, s nyugdíjasként 1996-ban tiszteletbeli kanonokká nevezték ki. Élete végén a székesfehérvári Papi Otthonban lakott, s itt is halt meg 1997. július 28-án, de temetésére augusztus 5-én szülővárosában, Kaposvárott került sor.

Forrás:

• SZEPH
• HUDI 2007. 366.
• PFEIFFER 1987. 235.
• RAJCZI 1992. 261.

Új! Litér és környékének törökkori adóösszeírása

Az új adattárban a székesfehérvári szandzsák 1563 és 1565 közötti litéri adóösszeírásának arab írásos török szövegét és azok magyar fordítását lehet megtekinteni.

Litéren kívül fontos a szomszédos falvak összeírásának a bemutatása is, mivel Litér lakói akkoriban is szerves részét alkották környezetüknek. Litéren kívül Rátót, Hajmáskér, Szentistván, Vilonya, Papkeszi, Sándor, Máma, Szárberény és Szentkirályszabadja deftereit (adóösszeírás) is megtekinthetik.

Ide kattintva tekintheti meg az adattárat:

http://literadattar.blogspot.hu/p/liter_24.html

Litéri Életrajzi Lexikon - Simon Imre

nemes Simon Imre (1791-1851)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: Szentkirályszabadja, 1791. febr. 11.

Elhalálozás helye, ideje: Henye, 1851. ápr. 14.

Apja: nemes Simon István

Anyja: Mészáros Erzsébet

Házastársa(i): nemes Cserna Klára (1797-1825, nemes Cserna István ősi református lelkész lánya), Fekete Zsuzsanna (Fekete Mihály soponyai református lelkész özvegye)

Vázlatos életrajz:

• 7 évig Pápai Református Kollégium
• 1812-től Pápa, segédlelkész Torkos Jakab dunántúli református szuperintendens mellett
• 1814-től Pápa, ideiglenes lelkész
• 1817-ben a veszprémi egyházmegyébe kéri magát
• 1817-ben Litér, lelkésszé avatás
• 1817-től Litér, lelkész
• 1830-tól Zánka, lelkész
• 1832-től Pécsely, lelkész
• 1839-től egyházmegyei assessor
• 1840-től egyházkerületi és esperességi tanácsbíró
• 1842-től Iszkaszentgyörgy, lelkész
• 1847-től Balatonhenye, lelkész

Életrajz:

Nemes Simon Imre litéri református lelkész 1791. február 11-én született a Litérrel szomszédos Szentkirályszabadján, Simon István nemesember és Mészáros Erzsébet harmadik gyermekeként, és első fiaként.

Tanulmányait a Pápai Református Kollégiumban folytatta 7 éven keresztül, ahol a seniori minőségben is működött. Tanulmányait követően Pápán maradt, és 1812-től segédlelkészként működött Torkos Jakab dunántúli egyházkerületi szuperintendens mellett, majd 1814-től szintén Pápán ideiglenes lelkészi funkciót látott el.

A pápai egyházmegyéből 1817-ben a veszprémi egyházmegyébe kérte át magát, ahol még abban az évben lelkésszé avatták. Ő volt az első Litéren szolgáló lelkész, akit Litéren avattak lelkésszé. A lelkipásztori szolgálatot 1817. március 11-én kezdte meg és 13 éven keresztül gondozta hűséggel a litéri híveket. Négy gyermeke is itt született első feleségétől, nemes Cserna Klárától, nemes Cserna István ősi lelkész lányától, akit szintén már litéri lelkészként vett feleségül Ősiben, 1817. június 3-án. A gyermekáldás öröme mellett azonban fájdalom is érte Litéren, hiszen felesége súlyosan megbetegedett, és 1825. augusztus 19-én hektikában (tuberkulózis) elhunyt. Ezután Fekete Mihály soponyai lelkész özvegyét, Szabó Zsuzsannát vette feleségül. Litéri működése alatt összetűzésbe keveredett az egyházi elöljáróságokkal 1824-ben, mivel a lelkész természetbeni juttatását az infláció ellenére is 14 forintban akarták megszabni. A hús, só, bors és faggyú járandóságot a falu sem akarta megadni a lelkésznek, így egyházi bírósági ügy lett belőle.

Litéri hivatalából 1830. márciusában távozni kényszerült, s előbb Zánkára, majd 1832-től Pécselyre került a lelkészi hivatalba. Kiemelkedő munkásságának elismeréseként 1839-ben egyházmegyei assessorrá, 1840-ben egyházkerületi és esperességi tanácsbíróvá nevezték ki. A lelkészi szolgálatot 1842-től Iszkaszentgyörgyön, 1847-től Henyén folytatta, ahol 1851. április 14-én szélhűdésben (szív- vagy agyi infarktus) elhunyt életének 61. évében.

Forrás:

• DRE LA 2012. 98.
• FAMILYSEARCH
• HUDI 2007. 124., 128-129.
• LRA I.
• LRA II.
• PRGY LELKÉSZEK 217-218.

Litéri Életrajzi Lexikon - Bódi Mária Magdolna

Tiszteletreméltó Bódi Mária Magdolna (1921-1945)

római katolikus vértanú munkásnő

Születési hely, idő: Szigliget, 1921. aug. 8.

Elhalálozás helye, ideje: Litér, 1945. márc. 23.

Apja: Bódi János kocsis

Anyja: Nyika Mária

Házastársa(i): nem volt

Életrajz:

Bódi Mária Magdolna községünk szentéletű római katolikus vértanúja 1921. aug. 8-án született az akkor Zala megyei Szigligeten. Szülei uradalmi cselédek voltak, apja, Bódi János (1887-1960) a Gömör vármegyei Keleméren, anyja, Nyika Mária (1889-1970) a Szilágy vagy Sopron vármegyei Felsőszoporon született. A szülőkről úgy tudjuk, hogy nem voltak vallásosak, felekezetüket is nehezen lehet megállapítani, mivel Bódi Mária Magdolna születésekor reformátusnak mondták magukat, míg két évvel később Köveskálon János fiuk születésekor már görög katolikusnak. Mindenesetre lányukat a nemestördemici római katolikus templomban kereszteltették meg 1921. augusztus 15-én.

Életében szülei nem kötöttek házasságot, így törvénytelen születésű volt, s vallásos nevelést a családjában sem kapott. Születése után nem sokkal családja Köveskálra költözött, ahol Magdolna 13 éves koráig éltek. A katolikus vallásossággal is itt ismerkedett meg az iskolai hittanórák keretében, s tanítói már ekkor felfigyeltek mély lelkületére. Köveskálról 1934-ben költöztek Máma-pusztára, ahol hite és vallásossága tovább mélyült lelkipásztorainak és hitoktatóinak köszönhetően. A lelki fejlődését illetően jelentős esemény volt az 1938-as balatonfűzfői nyolcnapos népmisszió, melynek hatására a szerzetesi élet iránt érzett elhívatást, azt azonban a forrásokból nem tudjuk, hogy mely rend(ek)hez jelentkezett novíciának. A szerzetesrendek azonban nem támogatták felvételét, a források törvénytelen származását hozzák fel indoknak, azonban fiatal életkora és egyéb életkörülményei jobban indokolhatták az elutasítását.

Családjának és minden szükséget szenvedőnek önzetlenül segített, s családja támogatására szegődhetett el munkáslánynak a fűzfőgyártelepi Nitrokémiába 1939-ben. A lőporgyári munkája során is igyekezett megőrizni, fejleszteni és megvédeni is hitét. Szeretett a kisgyermekekkel foglalkozni és az anyai élethivatást is igen sokra becsülte, de szerzetesi elhívatása hatására 1941. november 23-án, Krisztus Király ünnepén (Mindenszentek előtti utolsó vasárnap, az egyházi év vége) élete első zárt lelkigyakorlata keretében szüzességi fogadalmat tett. A következő évben a Mária Kongregáció kongreganistájává avatták, s a Szívgárda keretében foglalkozott tovább a gyermekekkel. A polgári iskolát is ekkor, már felnőttként végezte el Fűzfőgyártelepen.

A Bódi család az 1940-es évek elején költözött Litérre, és Bódi Mária Magdolna volt az, aki megszervezte a Szívgárda és a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének litéri tagozatát, amelyek katolikus lelkiséget és hathatós karitatív tevékenységet végeztek a községben.

Bódi Mária Magdolna a fiatalok számára szeretett volna példát állítani életével és halálával egyaránt. Azért imádkozott, hogy fiatalon halhasson meg, s ez a sors is adatott neki a második világháború végén. Litérre 1945. március 23-án érkeztek meg a megszálló szovjet csapatok, s a kastélynál lévő óvóhelynél érték a litéri lányokat és asszonyokat. A szovjet katonák itt is a nők megerőszakolásával kívánták múlatni az időt, ahogy ennek a híre már korábban elért Litérre is, és Magdolna felhívta a helyi nők figyelmét a tisztaságuk megóvásának fontosságára. Ő is ennek lett az áldozata, amikor az óvóhely bejáratánál egy erőszakolni vágyó katonát megsebesített, s menekülés közben az hat golyót lőtt Magdolna hátába. Utolsó szavaival is Krisztushoz imádkozott: "Uram, Királyom! Végy magadhoz!".
Halálát követően Mindszenty József még veszprémi püspökként megindította a szentté avatási eljárását, de akkor ismeretlen okból az iratokat nem küldték el Rómába. Az eljárást csak a rendszerváltás után 1990-ben indította meg Szendi József veszprémi püspök, de a boldoggá avatásra még máig nem került sor.
Bódi Mária Magdolna vértanúhalálának hatására szülei is megtértek és két hétre rá szentségi házasságot kötöttek, a polgári házasságkötésükre azonban csak 9 évre rá, 1954. okt. 30-án került sor.

Forrás:

• HUDI 2007. 367-368., 738-739.
• JSZPBF

Litéri Életrajzi Lexikon - Bereczky István

nemes Bereczky (Berecz) István (1762-1835)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: Komárom, 1762. jan. 26.

Elhalálozás helye, ideje: Hajmáskér, 1835. júl. 14.

Apja: nemes Berecz János molnár

Anyja: Kiss Erzsébet

Házastársa(i): Bajnóczy Julianna, Almási Zsófia (Almási Ádám)

Vázlatos életrajz:

• Komárom, református népiskola
• 1785-től Debreceni Református Kollégium
• Jéna, Erlangen, külföldi tanulmányok
• 1792-től Fülöpszállás, rektor (tanító)
• 1797-től Komárom, syntaxisták és a grammatisták praeceptora
• 1799-ben, Felsőörs, lelkésszé avatás
• 1799-től Felsőörs, lelkész
• 1802-től Rátót, lelkész
• 1807-1811 Kövesd, Csopak, Paloznak, lelkész
• 1811-től Litér, lelkész
• 1817-től Szentkirályszabadja, lelkész
• 1822-től Hajmáskér, lelkész

Életrajz:

Bereczky István litéri református lelkész 1762. január 26-án született a dunáninneni Komárom városában. Berecz János komáromi nemes molnármester és Kiss Erzsébet nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot.

Tanulmányait a komáromi református népiskolában kezdte, majd 1785-től a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Tehetősebb származásának köszönhetően Jéna és Erlangen egyetemein is tanulhatott. Diákéveit követően 1792-től Fülöpszálláson kezdte meg rektori (tanító) működését, majd 1797-től a komáromi kollégium grammatistáinak és syntaxistáinak praeceptoraként működött. Lelkésszé avatására 1799-ben került sor, amikor felsőörsi lelkésszé nevezték ki. Felsőörsről 1802-ben Rátótra helyezték, majd 1807 és 1811 között szolgált Csopakon, Kövesden és Paloznakon is.

Litére 1811. március 8-án érkezett és egészen 1817. március 11-ig látta el községünk lelkészi feladatait. Litéren született két gyermeke is második feleségétől, Almási Zsófiától, Almási Ádám lelkész lányától: Lajos fia 1811. augusztus 10-én, és Zsófia lánya 1815. augusztus 6-án. Első felesége Bajnóczy Julianna volt, aki még rátóti lelkészsége idején hunyt el.

Litérről 1817-ben Szentkirályszabadjára távozott, majd 1822-től hajmáskéri lelkészként működött halála napjáig. Hosszú 73 év után 1835. július 14-én Hajmáskéren adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Forrás:

• DRE LA 2012. 97.
• FAMILYSEARCH
• HUDI 2007. 124., 128.
• LRA I.
• PRGY LELKÉSZEK 26-27.

Litéri Életrajzi Lexikon - Édes Gergely

Édes Gergely (1763-1847)
litéri református lelkész, költő

Születési hely, idő: Madar, 1763. jan. 24.

Elhalálozás helye, ideje: Tiszatarján, 1847. okt. 20.

Apja: Édes Ferenc református lelkész

Anyja: Kun Anna

Házastársa(i): Szászi Katalin, Varga Éva, Szarka Éva (Németi Jonatán csöglei református lelkész özvegye)

Vázlatos életrajz:

• Sárospatak, Debrecen tanulmányok
• 1 évig Hetény, iskolarektor (tanító)
• 2 évig Mezőszántó, iskolarektor (tanító)
• 1793-ban Nagykinizs, lelkész
• 1793-tól Madar, helyettes lelkész
• 1797-ben beutazta az országot
• 1797-ben Veszprém, segédlelkész (káplán)
• 1797-ben Henye, rendes lelkész
• 1798-tól Nagyvázsony, lelkész
• 1801-től Csór, lelkész
• 1807-től Litér, lelkész
• 1811-től Csór, lelkész
• 1814-től Henye, lelkész
• 1816-ban Pápa, lelkész
• 1817-ben hivatal nélkül
• 1817-ben Kup, lelkész
• 1833-tól Dereske. lelkész
• 1846-ban lemondott hivataláról és Albert fiához Tiszatarjánra költözött
• közismert, művelt és népszerű költő volt, számos verseskötete jelent meg 1793 és 1831 között, baráti levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel és Révai Miklós nyelvésszel.

Életrajz:

Édes Gergely litéri református lelkész és költő 1763. január 24-én született a Komáromtól 21 km-re fekvő Madaron. Édes Ferenc református lelkész és Kun Anna nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot, édesanyja azonban születése után nem sokkal elhunyt.

Tanulmányait Sárospatakon és Debrecenben végezte, melyeket követően egy évig Hetényben, majd két évig Mezőszántón volt rektor (tanító). Lelkésszé avatására 1793. augusztus 25-én került sor Megyaszón, a Tiszamelléki Református Egyházkerület püspöki gyűlésén, ahol az Abaúj vármegyei Nagykinizs lelkészévé lett kinevezve. Még ugyanabban az évben visszatért szülőfalujába, Madarra, ahol 1797-ig helyettes lelkészként működött. Ezután beutazta az országot, de még 1797-ben Veszprémben káplánként (segédlelkész) és Henyén rendes lelkészként működött. Innét kerül 1798-ban Nagyvázsonyba, ahol 1801-ig szolgált, majd Csóron működött egészen 1807-es Litérre érkezéséig.

Litérre 1807. március 3-án érkezett, és itt született János nevű fia 1809. március 3-án első feleségétől Szászi Katalintól. Felesége halála után még kétszer kötött házasságot, előbb Varga Évával, majd annak halálát követően Szarka Évával, Németi Jonatán csöglei református lelkész özvegyével. Litérről 1811. március 8-án távozott, és ismét Csórra került, majd 1814-től ismét Henyén lelkész. Ezután 1816-ban Pápára helyezték át, majd egy évig szolgálaton kívül volt. Ezek után 1817-től Kupon lelkész, majd 1833-tól Dereske, egészen 1846-os visszavonulásáig. Abban az évben már 83 éves volt, így lemondott hivataláról és Albert fiához Tiszatarjánra költözött, ahol 1847. október 20-án visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Lelkészi pályafutása mellett közismert, művelt és népszerű költő volt. Munkássága során baráti levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel és Révai Miklós nyelvésszel. Számos verseskötete jelent meg 1793 és 1831 között, és maradt ránk nyomtatásban vagy kéziratban.

Sajnos mindezek ellenére sanyarú élete volt, nagy szegénységben szolgált lelkészi hivatalaiban, sőt 1834-ben kirabolták minden vagyonából, majd elégtek az ingóságai. Ilyen körülmények között születtek terjedelmes munkái, amelyekről Kazinczy úgy nyilatkozott, hogyha csak az érdemesebbeket adta volna ki, akkor elsőrangú költő lehetett volna belőle.

Forrás:

• DRE LA 2012. 76.
• FAMILYSEARCH
• HUDI 2007. 124., 127-128.
• LRA I.
• PRGY LELKÉSZEK 60-61.
• SZINNYEI vonatkozó szócikke

Litéri Életrajzi Lexikon - Kabai János

nemes Kabai (Tani) János (1773-1846)
hajmáskéri, ideiglenesen litéri református lelkész

Születési hely, idő: Sárkeresztúr(?), 1773

Elhalálozás helye, ideje: Henye, 1846. febr. 10.

Apja: ismeretlen

Anyja: ismeretlen

Házastársa(i): Falusi Mária

Vázlatos életrajz:

• 1795-ben Berekböszörmény, rektor (tanító)1800-ig Veszprém, segédlelkész (káplán)
• 1800-ban Hajmáskér, lelkésszé avatás
• 1800-tól Hajmáskér, lelkész
• 1809-től Pécsely, lelkész
• 1828-tól Szentantalfa, lelkész
• 1833-tól Balatonhenye, lelkész

Forrás:

• LRA I.
• PRGY LELKÉSZEK 103.

Litéri Életrajzi Lexikon - Szép Gergely

nemes Szép Gergely (XVIII. század közepe - 1805. jan. 4.)

litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVIII. század közepe

Elhalálozás helye, ideje: ismeretlen, 1805. jan. 4.

Apja: ismeretlen

Anyja: ismeretlen

Házastársa(i): Mátyási Julianna

Vázlatos életrajz:

• 1791-ben Füred, lelkésszé avatás
• 1791-től Füred, lelkész
• 1796-tól Szentantalfa, lelkész
• 1797-től Litér, lelkész

Forrás:

• HUDI 2007. 124., 126.
• LRA I.
• PRGY LELKÉSZEK 252.

Litéri Életrajzi Lexikon - Toronyai János

Toronyai (Maxin) János (XVIII. század első fele - 1796)

litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVIII. század első fele

Elhalálozás helye, ideje: Litér, 1796. okt. 28.

Apja: ismeretlen

Anyja: ismeretlen

Házastársa(i): Hetyei Erzsébet (1744 körül - 1798)

Vázlatos életrajz:

• 1764-től Fehérvárcsurgó, rektor (tanító)1767-től Nagyvázsony, lelkész
• 1776-tól Csór, lelkész
• 1784-től Litér, lelkész, miután II. József 1781-es türelmi rendelete folytán 1784-ben visszaállították a litéri refomátus gyülekezet vallásgyakorlási jogát
• újjáépíttette a régi katolikus templomot

Forrás:

• HUDI 2007. 124., 126.
• LRA I.
• PRGY LELKÉSZEK 274-275.

Litéri Életrajzi Lexikon - Kenessey Ferenc

Kenessey (Pap vagy Szalay) Ferenc (XVII. század vége - 1752 után)

litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVII. század vége

Elhalálozás helye, ideje: ismeretlen, 1752 után

Apja: ismeretlen

Anyja: ismeretlen

Házastársa(i): ismeretlen

Vázlatos életrajz:

• 1717-1719 Monoszló, Henye, levita- 1720-ban exmittáltatott Köveskál részére
• 1720-1738 Köveskál, Csicsó, Lovas, Szentantalfa, lelkész (bizonytalan időközökben)
• 1738-tól Csicsó, lelkész
• 1741-től Litér, lelkész
• 1748-ban Litér, jegyző
• 1752-ben valószínűleg a református vallásgyakorlat megszüntetésével véget ér a szolgálata Litéren

Forrás:

• HUDI 2007. 124., 126.
• PRGY P&R I. 2009. 212., 447.

Litéri Életrajzi Lexikon - Veresegyházy János

Veresegyházy János (XVII. század második fele - 1741 után)
litéri református lelkész

Születési hely, idő: ismeretlen, XVII. század második fele

Elhalálozás helye, ideje: ismeretlen, 1741 után

Apja: ismeretlen

Anyja: ismeretlen

Házastársa(i): ismeretlen

Vázlatos életrajz:

• 1689-ben Debrecen, subscribálás
• 1720-tól Szőlős, levita (lelkészi funkciót ellátó tanító)
• 1723-ban exmittáltatott Paloznak részére
• 1723-tól Paloznak, lelkész
• 1732-től Pécsely, lelkész
• 1738-ban egy Lepsényben tartott közgyűlés Litérre helyezte
• 1738-tól Litér, lelkész

Forrás:

• HUDI 2007. 124., 126.
• PRGY P&R I. 2009. 212., 666.

Litéri Életrajzi Lexikon - Enyingi Márton

Enyingi Márton (XVII. század vége - 1756 után)
olaszfalui, litéri református lelkész, preoráns tanító

Születési hely, idő: ismeretlen, XVII. század vége
Elhalálozás helye, ideje: ismeretlen, 1756 után

Apja: ismeretlen
Anyja: ismeretlen
Házastársa(i): ismeretlen

Vázlatos életrajz:

• 1720 körül Ősi, rektor (tanító)
• kb. 1728-tól Olaszfalu, lelkész
• 1732-ben az elűzött olaszfalui reformátusokkal Litérre települ, ahol megszervezi a litéri református gyülekezetet
• 1732-től Litér, lelkész, rektor (tanító)
• 1733-ban Litér, adjurált lelkész
• 1738-tól Paloznak, lelkész
• 1756-ban Inota, lelkész

Forrás:

• HUDI 2007. 124-125.
• PRGY P&R I. 2009. 212., 388.

185 éve szentelték pappá Schubert Károlyt

Schubert Károly

(1805-1853)

Schubert Károly hajmáskéri plébánost 185 évvel ezelőtt, 1830. április 20-án szentelte pappá Veszprémben Kopácsy József veszprémi püspök. Hajmáskéri plébánosként 14 éven át látta el Litér fíliájának katolikus lelkeit. Korának egy igen művelt személyisége volt, 90 kötetes könyvtárat gyűjtött össze, s kiválóan beszélt német anyanyelvén kívül magyarul, franciául, olaszul, lengyelül és románul is. Az 1848-as események sodrában a hajmáskéri nemzetőrség szervezőjévé és kapitányává lépett elő, s a papi reverendát forradalmi mundérra cserélte. A szabadságharc bukása utáni börtönévek testileg és lelkileg is megtörték, s korai halálához vezettek.

A Litért gondozó hajmáskéri plébánosokról bővebben:
http://literadattar.blogspot.hu/p/a-litert-ellato-romai-katolikus.html

108 éve hunyt el Nyikos Kálmán

nemes Nyikos Kálmán

(1831-1907)

Nemes Nyikos Kálmán litéri református lelkész 108 évvel ezelőtt, 1907. április 16-án hunyt el Litéren. Azon kevés litéri reformátusok közé tartozik, akik a litéri temetőben kerültek végső nyugalomra. Fiatalemberként részt vett az 1848-1849-es eseményekben, futári és irodai szolgálatot teljesített. Fél emberöltőnyi, pontosabban 43 éves litéri lelkészi szolgálatával a leghosszabban Litéren működő református tiszteletes személyét tisztelhetjük személyében.

A litéri református lelkészekről bővebben:

http://literadattar.blogspot.hu/p/blog-page.html

164 éve hunyt el Simon Imre

nemes Simon Imre

(1791-1851)

Nemes Simon Imre litéri református lelkész 164 évvel ezelőtt, 1851. április 14-én hunyt el szélhűdésben, a Zala vármegyei Balatonhenyén. Szentkirályszabadjai születésű nemesemberként ő volt az első Litéren lelkésszé avatott prédikátor. A helyi református lelkek gondozását 13 éven keresztül látta el hivatalában.

Bővebben Simon Imréről:

http://literadattar.blogspot.hu/2015/02/224-eve-szuletett-simon-imre.html

49 éve hunyt el Hümpfner Tibor

dr. Hümpfner Tibor

(1885-1966)

Dr. Hümpfner Tibor Antal ciszterci szerzetes és fűzfőgyártelepi plébános 49 évvel ezelőtt, 1966. április 12-én hunyt el Felsőörsön. Fűzfőgyártelepi plébánossága idején 8 éven át látta el a litéri katolikus hívek lelki gondozását. Egyházi hivatása mellett kiváló művészettörténészként is ismert volt, személyében a magyarországi ciszterci rend egyik legkiemelkedőbb XX. századi személyiségét tisztelhetjük.

Hümpfner Tiborról bővebben:

http://literadattar.blogspot.hu/2015/02/130-eve-szuletett-humpfner-tibor.html

144 éve halt meg Szoboszlai Rácz András

nemes Szoboszlai Rácz András

(1811-1871)

Szoboszlai Rácz Anrdás litéri református lelkész, '48-as nemzetőr kapitány 144 évvel ezelőtt hunyt el a Litérrel szomszédos Szentistvánon 1871. április 8-án. Református lelkészként 12 éven keresztül szolgált Litéren, és döntő szerepe volt az 1848-as forradalmi változások következtében életre hívott nemzetőrség litéri megszervezésében.

Szoboszlai Rácz András a Litérrel szomszédos Szentkirályszabadján látta meg a napvilágot 1811. január 14-én, Szoboszlai Rácz Sámuel Zemplén vármegyei származású nemes és Szép Sára gyermekeként.

Az elemi iskolát lakóhelyén, Szentkirályszabadján végezte, majd a Pápai Református Kollégiumban tanult teológiát. Tanulmányai során Pozsonyba és Bécsbe is eljutott. Szolgáló tevékenységét először rektorként (tanítóként) kamatoztatta Szilasbalháson 1831 és 1833 között. Lelkészi pályafutásának kezdetén 1835-ben candidátussá lépett elő, így a Veszprémi egyházmegye tractusának, majd Barnag község segédlelkésze lett. A segédlelkészi tapasztalatok eredményeként 1836-ban került sor lelkésszé avatására a Fejér vármegyei Mohán, ahol négy éven keresztül szolgált lelkészként. Moháról Hajmáskérre került, ahol két évig volt a helyi közösség lelkésze.

Litérre 1842. március 16-án érkezett feleségével, Hetessy Eszterrel, Hetessy István vörösberényi lelkész lányával. Litéren négy gyermekük született: Géza, József, Gyula és Kálmán. Rácz Andrást az 1848-as forradalom és az azt követő forradalmi rendszer Litéren érte, mely folyamatokba polgári és katonai tekintetben is tevékenyen beavatkozott. A kálvinista lelkészek és tanítók mindenütt elkötelezett hívei voltak a forradalomnak, így Rácz András is elsőként kezdte meg a litéri nemzetőrség szervezését, s a Litér székhelyű, Papkeszit és Vilonyát is magába foglaló 24. nemzetőr kapitányságnak lett a kapitánya. Főhadnagya Somody József litéri református tanító lett, s alattuk szolgált egy őrmester, 7 káplár, valamint közel 150 nemzetőr. A szabadságharc leverése után, letéve a kardot ismét Litéren folytatta lelkészi hivatását egészen 1854 márciusáig, amikor a szomszédos Szentistván községbe helyezték át, ahol haláláig látta el a lelkészi hivatalt.

További információk a litéri református lelkészekről:
http://literadattar.blogspot.hu/p/blog-page.html

***
Felhasznált irodalom

• A kép illusztráció In: Somogyi Győző: A szabadságharc katonái, Budapest, 2011. 71.
• „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 (A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. Pápa, 2012.) 124. http://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_Fk_12_Jub_01/?pg=125&zoom=h&layout=s 
• Hudi József (szerk.): Litér község története, Litér, 2007. 124., 129. 
• Litéri református anyakönyv II. kötet, vegyes, 1826-1873
• Pápai Református Gyűjtemények - Adattár - lelkészek 1760-1848 (http://www.papacollege.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1398&Itemid=83)